2011.04.21.

2011 április 21. | Szerző: xanteen |

  

Csütörtök:

Reggel 5 óta fent vagyok. Össze-vissza álmodtam mindenfélét, felébredtem és vissza se bírtam aludni. Az egész délelőttöm takarítással, főzéssel ment el. A Kicsi meg sem állt, ő is “segített”: szétpakolta, amit én már összerendeztem. 🙂 Főzés közben a lábosok jöttek szép sorban: egyiket a másik után szedte ki a szekrényből. Mire végeztem megjött a barátnőm is. Megebédeltünk és beszélgettünk. Anyós-após-sógor-sógornő…szokásos témák. Majd megcsörrent a telefonom: X.Y. —itt van a közelben, és beszaladna.

– Gyere, gyere! Itt a barátnőm is, akivel 1000 éve nem találkoztál!

Kb.10 perc és már csöngetett is. Olyan jól elvoltunk, és szokás szerint be nem állt a szánk. Hát mit mondjak, nem látszik rajta, hogy most költözött el. Le se lehet a vigyort törölni az arcáról. Szerinte már nem lesz folytatás a kapcsolatában, hanem egy jó barátsággá fog átalakulni. Hát én az ilyen jellegű barátságban nem hiszek. Lehet,hogy jóban lesznek, de “jó barátság” az kicsit túlzás. Persze bármi megtörténhet. A legjobb az lenne, ha újra egymásba szeretnének, de az már nem hinném, hogy kialakulhat. Egy kicsit azért önző vagyok vele szemben. Nem szeretném, ha lenne valakije, mert félek, hogy én elveszíteném. Nem jönne, nem dumálna annyit, nem hívna, mert ott lenne neki a szerelme, akivel mindent meg tudna beszélni. Így mi szüksége lenne rám? Ha viszont a “barátnőjéhez” visszamenne, akkor talán minden maradhatna úgy, mint most. Ez a jövő zenéje.

Este, amikor a férjem hazaért megkérdezte maradt-e az ebédből. Mondtam, hogy nem. Mire ő:-Nem?Ki ette meg?        Na erre mit mondjak? Hát az igazat. Egy rossz szava nem volt. Annyira imádom! Csak szegény tök éhes volt, és csak gyors vacsit tudtam neki már csinálni. Később annyit bohóckodtak a Kicsivel, hogy csak a kacagásokat hallottam a  konyhában. Jaj! Ez annyira jó érzés! Nyugalom vesz körül. Remélem a péntek is jó lesz, mert általában akkor az egész hétvégém az. Ráadásul Húsvét jön! Imádom! Megyünk kirándulni, csak jó idő legyen.