2011.04.02.

2011 április 2. | Szerző: xanteen |

 Szia Naplóm!

   Még nem jött haza a férjem, a Kicsit most tettem le aludni. Unatkozok, és agyalok.Várom a 18 órát, mert talán addigra hazaér és meg  tudjuk beszélni a dolgokat.

   Természetesen nem csak ezen rágódom…tegnap küldtem Neki (nem a Drágámnak,egy barátomnak) egy sms-t, hogy mi történt itthon és semmi reakció. Azóta nem is válaszolt. Valószínűleg hétfőn felhív. De ez miatt is hosszú ez a hétvége.

   A Kicsi tünemény volt eddig. Jókedvvel ébredt délelőtt, végig játszottunk, a könyvében mutogattam neki az állatokat, és amint felismert néhányat már hozta is a polcáról plüssállatban. Nagyon beszélne már, csak nem mindig jönnek ki azok a “fránya” szavak! Pedig már én is alig várom!

Inkább bemegyek a konyhába kávézni, és holnap megírom mi történt még ma.

 Hát itt vagyok megint! 2011.04.04. hétfő reggel:

A szombat végül eltelt. A Barátnőmmel játszottunk a Kicsivel,majd elvittem anyumhoz és kint játszottunk tovább. A Férjem nem ért haza időben, így nem látta aznap a gyerkőcöt. Az este otthon feszült volt, de sem Ő, sem én nem hoztuk fel a témát. Jellemző is rá: beburkolózik a világába és ha probléma van, én már oda nem jutok be.—Igaz most nem is akartam, mert a probléma forrása én vagyok.

Vasárnap reggel rohantam a babámért, hoztam haza és kint játszottunk hármasban.—Na jó, ez enyhe túlzás, mert játszott Ő a Kicsivel, én néztem, és játszottam én vele, ő meg nézett. Minimális beszélgetések.

De délutánra feloldódtunk!!!! Már nevettünk is, moziba mentünk, szóval egész jól zártuk a hétvégét.

Hogy milyen lett volna az Álomhétvége? Akár maradhatna is ilyen, azzal a különbséggel, hogy a Drágám időben hazaér, és nem vagyunk befeszülve, hanem megbeszéljük a történteket, így sokkal kellemesebben érezhettük volna magunkat.

Illetve írhatott volna egy sms-t X.Y. Mondjuk ezt: “Hát ez tényleg gáz, gyerünk, üljünk be valahova kávézni és beszéljük ki.”

Ez helyett nem írt, nem hívott, szóval most várhatom a hívását. Mert ma tuti hív! A héten talán el is költözik az élettársától, lehet ez miatt nem keresett, mert ő is feszült.

Pszichológiai szempontból értékelve magam a hétvége után: A belső feszültség ki akar törni, de nem tudom levezetni. Lelkiismeretfurdalásom van, hogy az Én hibám, hogy ilyen volt a hétvége, de ezt utálom beismerni, inkább csak tudom.Feszélyezve érzem magam szinte folyamatosan a férjem “csendessége” miatt, és az egyetlen aki mellett teljesen fel tudok engedni a kislányom. Alig várom, hogy felkeljen.

Most iszok egy kávét, és dolgozok egy kicsit a gépen. Ha történik valami, mondjuk X.Y. hív, akkor újra írok.