2011.04.05.

2011 április 5. | Szerző: xanteen |

 Kedves Naplóm!

Hát, a tegnap nem volt  épp álmaim napja. Kezdve azzal, hogy X.Y. nem hívott!

De miért nem? Máskor mindig hív! Főleg, amikor nem várom! Akkor tuti! De amikor várom, akkor tuti, hogy eszébe sem jutok! Jó-jó, én megértem, hogy neki is ezer a baja /költözés, munka stb/, de attól még rámcsöröghetne, hogy mi lett a vége a balhénak! Ha már megírtam neki! Hát majd én is ennyire fogok rá figyelni! Nem lesz az innentől, hogy jön nekem a panaszáradatával a barátnőjével kapcsolatban, én meg majd feszülten figyelem! Tojok rá!……

Ez persze nem fog megtörténni, de tök jó volt kiadni magamból.

A Kicsi tünemény volt! Nem volt hisztis sem! Ma először nem adtam neki oda a cumit egész nap, csak az elalváshoz! Így sokkal többet gagyarászott.Megtörtént az első közös kerékpározásunk! Jaj, nagyon élvezte! Főleg amikor rázkódtunk a göröngyös utakon! Hangosan kacarászott! Én meg tisztán úgy éreztem magam, mint az Árva angyal főszereplője…tekertem, mint valami eszement és vigyorogtam. De én is élveztem!

Hát a Drágámmal kapcsolatban sok jót nem tudok írni. Bár az este végét elég jól zártuk.

Szóval napközben hazajött, semmi extra, elég jó kedve is volt, de este megint befordult. Esélyem nem volt kiszedni, hogy mi a baja! Próbálkoztam, nyaggattam, “fenyegettem”/”Mostmár elegem van! Légyszíves mondd meg mi a franc bajod van!”/…de semmi. Szó szerint, mert a válasza is ez volt: “Semmi. De tényleg!”—hát amikor már a “De tényleg”-et hozzáteszi, akkor tuti, hogy van valami!Jó! Elegem lett. Hagytam. De amikor elkezdett bújni hozzám, meg símogatni, ölelgetni, na akkor ment fel bennem a pumpa. Ilyenkor olyan mint egy eltévedt gyerek, aki az “idegenektől” nem fogad el segítséget! Amikor megint elkezdtem nyaggatni, akkor meg azt mondta, hogy nem akar engem terhelni a bajaival! Hát ekkora hülyeséget! Terhelni!

Na nagy nehezen elmondta, hogy a cigizésem bántja—azóta sem beszéltük meg!——-hát, hogy őszinte legyek tudtam, hogy ez a baja, de azt akartam, hogy kimondja és végre beszéljünk róla. Az nem normális, hogy 3 napig elfojtja magában és őrlödik! Szóval túlestünk rajta. Nem volt könnyű, de kultúráltan megbeszeltük, és szabályosan jó kedve lett!

Az álomvilágomban a tökéletes hétfőm úgy zárult volna, hogy nem kellett volna a férjem nyaggatni, hogy beszélje ki magából a bajait, hanem egyszerűen csak mesélne. Mindig! Minden este! Akár munkáról, akár pletykáról, bármiről! De sajna ez nem egyszerű. Mindegy, dolgozok rajta! A gyerekünk szerencsére már most egy dumagép, holott beszélni sem tud még.

Az a vicc, hogy én állandóan beszélnék, és olyan férjet választottam, aki pedig alig akar beszélgetni. No, és ott van X.Y. aki, meg szintén elég beszédes. Mindig tudunk miről dumálni. Néha szabályosan a szavába sem tudok vágni. Lehet, hogy az a baj, hogy a férjemtől várom ezt, de sajna mástól kapom meg. Örömet okoz, ha hallgathatom X-et, vagy alig várom, hogy meséljek neki….előbb akarok neki elújságolni valamit, minta a Drágámnak,….de ez valószínűleg azért van, mert nincsenek közös gondjaink, tudom, hogy este vele találkozok, majd akkor elmondhatom, míg X-nek nem.A férje más az embernek. Vagy nem tudom. Nem tudom miért van így, de azt tudom, hogy ez így nem túl jó! Ma kedd reggel van, a Kicsi még alszik /csak ilyenkor tudok írni/,és megint úgy vagyok, mint tegnap, talán ez a nap kicsit más lesz.