Ész kontra érzelem
2011 április 29. | Szerző: xanteen
A barátnőm nagyon régóta él együtt a pasijával, de kb. 1 éve van szeretője. Ő nem csak a szeretője, hanem a szerelme is. Szerintem ez a veszélyesebb felállás. Ez az, amitől én is félek…Amikor megkérdezte a barátnőm, hogy miért nem bújunk már ágyba végre egymással X.Y-nal, akkor az első gondolatom az volt, hogy bár megtehetném! De nem tehetem! Nem csak azért mert a férjemmel szemben ettől csúnyább dolgot nem is művelhetnék, hanem mert oké, hogy megteszem egyszer, de mi van, ha jóval többször akarom. Mi van ha nem is csak a szexet fogom majd akarni? Vagy mi van ha (és ez a legveszélyesebb a házasságomra nézve), kölcsönösen szerelmesek leszünk?
Én nem tudom, de ha ésszel gondolkozok nem ér az egész annyit, hogy felrúgjam a házasságom, de magamat sem akarom kínozni, hogy nem azzal fogok élni, akit szeretek. Hazudni, pedig folyamatosan nem akarok sem magamnak, sem másnak, másoknak. Amíg pedig agyban döntök, addig jó minden, nem bántok vele senkit….csak ne kapjak lehetőséget sem arra, hogy akárcsak egyszer is ne az eszem irányítson, hanem a vágyaim.
Az egészben az a legrosszabb, hogy tudom ő is mennyire akarna. Nem csak én érzem, hanem mások is látják. Már rám szóltak, hogy fogjuk vissza magunkat, mert zsongunk, ha egymással beszélgetünk. Egy-egy kéz érintés, két puszi, és nekünk ez akkora öröm, hogy mások is látják rajtunk…hát ez az ami miatt nem lehet több. Bár a barátnőm azt mondja, szerinte jobb lenne ha megtörténne, mert akkor valószínűleg lenyugodnánk. Hmmm. „Valószínűleg”! Hát ez az! És ha több és több kell a másikból? Valamelyikünk sérülne. Ezeket mérlegelni kell és erősen arra húz, hogy jobb ha minden ebben a „barátságban” marad meg.
Ezeken nem is szabadna agyalnom, de kell. Mivel ez történt kedden:
Hívtam, hogy megkérdezzem milyen volt a hétvége a szüleinél, de nem tudott beszélni, így délután hívott vissza. Röpke 40 percet dumáltunk. Azzal jött rögtön az elején, hogy lesz egy céges buli, amire minket is meghívtak. Két nap, valahol az Isten háta mögött lovas tanyán. Azt mondta, hogy tök jó lenne ha elmennék, eliszogatnánk…meg minden. Hát igen, „meg minden”. Mondtam neki, hogy én nem iszok, max. 2 pohár pezsgő nekem elég. Erre ő: jaj ne szerénykedj, innál te! Mondtam, hogy attól függ: Ha jól kell viselkednem nem iszok, ha lehetek rossz, akkor iszok. Erre úgy nevetett, hogy vibrált még a mobilom is! Pontosan tudta mire értem. Természetesen nemet mondtam a meghívásra, a Kicsire hivatkozva, mivel hétköznap lesz és nem tudom másra bízni 2 napra. Ezt annyira fogta csak föl, hogy a főnökömnek is szólt, hogy el kellene engem küldeni erre a rendezvényre, mert hát mégiscsak ismerni kellene a cégünket, és ha már a Főnök Úr nem ér rá, valakinek jönnie kell. Persze ezt csak másnap mondta el, amikor megint hívott. Szerencsémre vagy sem, a főnök más valakit bízott meg ezzel a „munkával”. Azóta is azon ábrándozom, hogy mi lett volna ha…de nincs ha, mert ez van.
Biztos vannak, akiknek könnyen menne, de nekem nem. Én félek.
Szóval marad minden a régiben. Kivéve, hogy ma a férjem elutazott külföldre. Péntek van. Lesz egy szabad estém. Mit csináljak? Felhívjam? Ráüzenjek? Még ezt eldöntöm.
2011.04.21.
2011 április 21. | Szerző: xanteen
Csütörtök:
Reggel 5 óta fent vagyok. Össze-vissza álmodtam mindenfélét, felébredtem és vissza se bírtam aludni. Az egész délelőttöm takarítással, főzéssel ment el. A Kicsi meg sem állt, ő is “segített”: szétpakolta, amit én már összerendeztem. 🙂 Főzés közben a lábosok jöttek szép sorban: egyiket a másik után szedte ki a szekrényből. Mire végeztem megjött a barátnőm is. Megebédeltünk és beszélgettünk. Anyós-após-sógor-sógornő…szokásos témák. Majd megcsörrent a telefonom: X.Y. —itt van a közelben, és beszaladna.
– Gyere, gyere! Itt a barátnőm is, akivel 1000 éve nem találkoztál!
Kb.10 perc és már csöngetett is. Olyan jól elvoltunk, és szokás szerint be nem állt a szánk. Hát mit mondjak, nem látszik rajta, hogy most költözött el. Le se lehet a vigyort törölni az arcáról. Szerinte már nem lesz folytatás a kapcsolatában, hanem egy jó barátsággá fog átalakulni. Hát én az ilyen jellegű barátságban nem hiszek. Lehet,hogy jóban lesznek, de “jó barátság” az kicsit túlzás. Persze bármi megtörténhet. A legjobb az lenne, ha újra egymásba szeretnének, de az már nem hinném, hogy kialakulhat. Egy kicsit azért önző vagyok vele szemben. Nem szeretném, ha lenne valakije, mert félek, hogy én elveszíteném. Nem jönne, nem dumálna annyit, nem hívna, mert ott lenne neki a szerelme, akivel mindent meg tudna beszélni. Így mi szüksége lenne rám? Ha viszont a “barátnőjéhez” visszamenne, akkor talán minden maradhatna úgy, mint most. Ez a jövő zenéje.
Este, amikor a férjem hazaért megkérdezte maradt-e az ebédből. Mondtam, hogy nem. Mire ő:-Nem?Ki ette meg? Na erre mit mondjak? Hát az igazat. Egy rossz szava nem volt. Annyira imádom! Csak szegény tök éhes volt, és csak gyors vacsit tudtam neki már csinálni. Később annyit bohóckodtak a Kicsivel, hogy csak a kacagásokat hallottam a konyhában. Jaj! Ez annyira jó érzés! Nyugalom vesz körül. Remélem a péntek is jó lesz, mert általában akkor az egész hétvégém az. Ráadásul Húsvét jön! Imádom! Megyünk kirándulni, csak jó idő legyen.
2011.04.14.-04.17.
2011 április 18. | Szerző: xanteen
Csütörtök:
Megint hívtam, mert azóta semmi nem változott. Várakozik…várakozik…várakozik…leteszem. Hív! Végre!
– Hellllóóó! Mi van veled??? -kérdeztem.
-Na heló! Veled mi van?-röhög.
– Mit velem mi van??? Te nem hívtál! Már nem beszélünk?-röhögök én is.
-Jaj ezer volt a munkám, – stb stb bla-bla-bla.
Szóval dumáltunk, megbeszéltük mik történtek az elmúlt napokban és megkönnyebbültem, hogy nem haragszik rám semmiért. Rájöttem, hogy valószínűleg nem akart ő senkivel sem beszélni, mert szerintem kicsit feszült. Én is így lennék egy szakítás után, plusz ha előléptetnek és még több munkát kapok. Mert nála ez a helyzet.
Péntek:
Délelőtt hív. Igyunk meg egy kávét. Okés. Naná, hogy okés! Mit okés, szuper!Bébiszitter akcióban–kb 1 órára kell a babámra figyelni, lehetőleg akkor aludjon. Rohanás, kapkodás, smink, ruha választás, másik smink, másik ruha…ÁÁÁ! Hülye vagyok én? Csak egy kávé. Farmer, ing, cipő…mehetek.
Azt hittem kiugrok a bőrömből amikor megláttam, mert már lassan 2 hete nem taliztunk. Puszi-puszi. Onnantól pedig be nem állt a szánk.Végighallgattam én őt, ő engem és élveztem, hogy úgy beszélgethetek vele, mint egy nagyon jó barátnőmmel.Azt hiszem ő a legjobb barátom. Hát ezért hiányzott annyira! Fel tudott vidítani, a problémáinkon is tudtun nevetni. A komoly dolgokat pedig komolyan beszéltük ki. Szerintem az ő kapcsolatának végleg vége lesz, hiába a gondolkodási idő.Szerinte pedig az én házasságomnak is vége lesz. (Ezt megkérdőjelezném, bár az érv ütős.) Ő úgy látja, hogy a Drágámmal nem vagyunk egy értelmi szinten. Ezt nem arra érti, hogy egyikünk okosabb, másikunk hülyébb, hanem kommunikáció szinten különbözünk. Nos, ezt én is tudom, hiszen most nem vele beszélgetnék, hanem a férjemmel…de ha fordítva lenne? Lehet, hogy akkor vele nem tudnék mindent kibeszélni, és a férjem ülne a helyén most és vele dumálnék…na jó, ismerve őket, kétlem. De engem olyan szinten nem zavar, mert tudom kezelni. Szerintem.Kérdés, hogy mennyire fontos a házasságban a kommunikáció! Naggggyyyon.Basszus. Jó, ezt a témát lezavartam, már úgyis mennie kellett, nekem meg rohannom haza.Puszi-puszi szia.
Csak mosolygok, mint egy idióta a kocsiban. Hazaérek. Kicsi alszik. Imádom. Ránézek. Megnyugszom. Csendesen szuszog.
A hétvége csavargással telt. Nagyon vidáman. Férjem kivételesen végig velünk volt. Szinte. Annyira szeretem az ilyen napokat. Tök mindegy mit csinálunk, csak hármasban legyünk! Kerékpároztunk, dumáltunk, játszottunk, szóval tökéletes volt minden. Estére éreztem, újra kiegyensúlyozott vagyok! Ezt a Kicsi is érzi. Átaludta az éjszakát! Hurrá! 🙂
2011.04.05.-04.07.
2011 április 6. | Szerző: xanteen
Mégis Mit Hittem?
Azt, hogy felhív? Vagy, hogy történik valami? Nos semmi! Ismét! Pedig már 2 nap eltelt a hétvége óta.
Szokásos uncsi nap.A Kicsi fel tudott volna vidítani, de mivel dolgoznom kellett, így esélyem nem volt. Rohangásztam egész nap, papíroztam, néztem a telefonom van-e térerőm…mert hát lehet, hogy nincs! Na persze! Természetes, hogy volt! Ő nem hívott!
Szerintem ezt a részt le se adom, mert olyan uncsi! Én sem olvasnám. Minek?Igaz a mexikói szappanoperákat is nézik, pedig ahogy ott húzzák a részeket az nem semmi! Mondjuk előnye is van: Ha 1 hétre elutazol és nem nézed, akkor is mindent láthatsz, amit addig vetítettek, mert a főszereplők sűrűn “gondolnak vissza” az eddig történtekre!
Szóval ma már csütörtök van és semmi. Már nem bírtam cérnával, mert ilyen még nem volt, hogy ne hívjon! Egy héten minimum kétszer beszélünk, és egyszer találkozunk, de utoljára 1 hete találkoztunk és azóta semmi!
A lényeg: Felhívtam X.Y.-t kb.15 perce, és nem vette fel!!!Pedig bármi van, felveszi és legalább annyit beleduruzsol, hogy “mindjárt visszahívlak”. Remélem nincs baj! Haragudni nem haragudhat rám, mert nem adtam rá okot. Legalábbis nem tudok róla. Én ezt nem értem.
A Drágámmal most minden rendben, bár sokat dolgozik, így keveset van velünk. De gondolom, ez sokaknál így van. Annak örülök, hogy mivel nagyjából ismeri X.Y.-t, tudja, hogy milyen fontos nekem,mint ember, így megérti az aggodalmam. Azért az érdekes, hogy soha nem féltékeny rá. Igaz, nem is adtam rá okot és ezután sem fogok. De mégis…furi. Lehet, hogy valójában kicsit az, csak mint általában, most sem szól róla. Én már nem tudom. A férjem, de néha az az érzésem, hogy nem fogom soha kiismerni. Meg tud lepni az biztos.
PÉNTEK Reggel:
Hát nem hívott vissza. Mostmár komolyan aggódom. Évek óta ismerem, de ilyet soha nem csinált! Ma megint hívom délelőtt valamikor.
Az én Kicsikém borzasztó rosszcsont! Ha nem az van, amit ő akar, iszonyatos hisztit csap. Próbálom szép szóval nyugtatgatni ilyenkor, de amikor nem jönnek azok a könnyek, csak ordít, hát akkor felmegy bennem a pumpa. Ekkor szépen otthagyom, kimegyek a konyhába és nézem ahogy dobálja magát a földön. Persze csak okosan: a szőnyegen elveti magát, a kövön meg lefekszik. Ilyenkor elnevetem magam és megszeretgetem. Néha már látom rajta, hogy el is felejtette, hogy miért ordít, csak ordít. Elkényeztetett kis fruskám. Imádom.
Na jó, ha történik valami,akkor írok.
2011.04.05.
2011 április 5. | Szerző: xanteen
Kedves Naplóm!
Hát, a tegnap nem volt épp álmaim napja. Kezdve azzal, hogy X.Y. nem hívott!
De miért nem? Máskor mindig hív! Főleg, amikor nem várom! Akkor tuti! De amikor várom, akkor tuti, hogy eszébe sem jutok! Jó-jó, én megértem, hogy neki is ezer a baja /költözés, munka stb/, de attól még rámcsöröghetne, hogy mi lett a vége a balhénak! Ha már megírtam neki! Hát majd én is ennyire fogok rá figyelni! Nem lesz az innentől, hogy jön nekem a panaszáradatával a barátnőjével kapcsolatban, én meg majd feszülten figyelem! Tojok rá!……
Ez persze nem fog megtörténni, de tök jó volt kiadni magamból.
A Kicsi tünemény volt! Nem volt hisztis sem! Ma először nem adtam neki oda a cumit egész nap, csak az elalváshoz! Így sokkal többet gagyarászott.Megtörtént az első közös kerékpározásunk! Jaj, nagyon élvezte! Főleg amikor rázkódtunk a göröngyös utakon! Hangosan kacarászott! Én meg tisztán úgy éreztem magam, mint az Árva angyal főszereplője…tekertem, mint valami eszement és vigyorogtam. De én is élveztem!
Hát a Drágámmal kapcsolatban sok jót nem tudok írni. Bár az este végét elég jól zártuk.
Szóval napközben hazajött, semmi extra, elég jó kedve is volt, de este megint befordult. Esélyem nem volt kiszedni, hogy mi a baja! Próbálkoztam, nyaggattam, “fenyegettem”/”Mostmár elegem van! Légyszíves mondd meg mi a franc bajod van!”/…de semmi. Szó szerint, mert a válasza is ez volt: “Semmi. De tényleg!”—hát amikor már a “De tényleg”-et hozzáteszi, akkor tuti, hogy van valami!Jó! Elegem lett. Hagytam. De amikor elkezdett bújni hozzám, meg símogatni, ölelgetni, na akkor ment fel bennem a pumpa. Ilyenkor olyan mint egy eltévedt gyerek, aki az “idegenektől” nem fogad el segítséget! Amikor megint elkezdtem nyaggatni, akkor meg azt mondta, hogy nem akar engem terhelni a bajaival! Hát ekkora hülyeséget! Terhelni!
Na nagy nehezen elmondta, hogy a cigizésem bántja—azóta sem beszéltük meg!——-hát, hogy őszinte legyek tudtam, hogy ez a baja, de azt akartam, hogy kimondja és végre beszéljünk róla. Az nem normális, hogy 3 napig elfojtja magában és őrlödik! Szóval túlestünk rajta. Nem volt könnyű, de kultúráltan megbeszeltük, és szabályosan jó kedve lett!
Az álomvilágomban a tökéletes hétfőm úgy zárult volna, hogy nem kellett volna a férjem nyaggatni, hogy beszélje ki magából a bajait, hanem egyszerűen csak mesélne. Mindig! Minden este! Akár munkáról, akár pletykáról, bármiről! De sajna ez nem egyszerű. Mindegy, dolgozok rajta! A gyerekünk szerencsére már most egy dumagép, holott beszélni sem tud még.
Az a vicc, hogy én állandóan beszélnék, és olyan férjet választottam, aki pedig alig akar beszélgetni. No, és ott van X.Y. aki, meg szintén elég beszédes. Mindig tudunk miről dumálni. Néha szabályosan a szavába sem tudok vágni. Lehet, hogy az a baj, hogy a férjemtől várom ezt, de sajna mástól kapom meg. Örömet okoz, ha hallgathatom X-et, vagy alig várom, hogy meséljek neki….előbb akarok neki elújságolni valamit, minta a Drágámnak,….de ez valószínűleg azért van, mert nincsenek közös gondjaink, tudom, hogy este vele találkozok, majd akkor elmondhatom, míg X-nek nem.A férje más az embernek. Vagy nem tudom. Nem tudom miért van így, de azt tudom, hogy ez így nem túl jó! Ma kedd reggel van, a Kicsi még alszik /csak ilyenkor tudok írni/,és megint úgy vagyok, mint tegnap, talán ez a nap kicsit más lesz.
2011.04.02.
2011 április 2. | Szerző: xanteen
Szia Naplóm!
Még nem jött haza a férjem, a Kicsit most tettem le aludni. Unatkozok, és agyalok.Várom a 18 órát, mert talán addigra hazaér és meg tudjuk beszélni a dolgokat.
Természetesen nem csak ezen rágódom…tegnap küldtem Neki (nem a Drágámnak,egy barátomnak) egy sms-t, hogy mi történt itthon és semmi reakció. Azóta nem is válaszolt. Valószínűleg hétfőn felhív. De ez miatt is hosszú ez a hétvége.
A Kicsi tünemény volt eddig. Jókedvvel ébredt délelőtt, végig játszottunk, a könyvében mutogattam neki az állatokat, és amint felismert néhányat már hozta is a polcáról plüssállatban. Nagyon beszélne már, csak nem mindig jönnek ki azok a “fránya” szavak! Pedig már én is alig várom!
Inkább bemegyek a konyhába kávézni, és holnap megírom mi történt még ma.
Hát itt vagyok megint! 2011.04.04. hétfő reggel:
A szombat végül eltelt. A Barátnőmmel játszottunk a Kicsivel,majd elvittem anyumhoz és kint játszottunk tovább. A Férjem nem ért haza időben, így nem látta aznap a gyerkőcöt. Az este otthon feszült volt, de sem Ő, sem én nem hoztuk fel a témát. Jellemző is rá: beburkolózik a világába és ha probléma van, én már oda nem jutok be.—Igaz most nem is akartam, mert a probléma forrása én vagyok.
Vasárnap reggel rohantam a babámért, hoztam haza és kint játszottunk hármasban.—Na jó, ez enyhe túlzás, mert játszott Ő a Kicsivel, én néztem, és játszottam én vele, ő meg nézett. Minimális beszélgetések.
De délutánra feloldódtunk!!!! Már nevettünk is, moziba mentünk, szóval egész jól zártuk a hétvégét.
Hogy milyen lett volna az Álomhétvége? Akár maradhatna is ilyen, azzal a különbséggel, hogy a Drágám időben hazaér, és nem vagyunk befeszülve, hanem megbeszéljük a történteket, így sokkal kellemesebben érezhettük volna magunkat.
Illetve írhatott volna egy sms-t X.Y. Mondjuk ezt: “Hát ez tényleg gáz, gyerünk, üljünk be valahova kávézni és beszéljük ki.”
Ez helyett nem írt, nem hívott, szóval most várhatom a hívását. Mert ma tuti hív! A héten talán el is költözik az élettársától, lehet ez miatt nem keresett, mert ő is feszült.
Pszichológiai szempontból értékelve magam a hétvége után: A belső feszültség ki akar törni, de nem tudom levezetni. Lelkiismeretfurdalásom van, hogy az Én hibám, hogy ilyen volt a hétvége, de ezt utálom beismerni, inkább csak tudom.Feszélyezve érzem magam szinte folyamatosan a férjem “csendessége” miatt, és az egyetlen aki mellett teljesen fel tudok engedni a kislányom. Alig várom, hogy felkeljen.
Most iszok egy kávét, és dolgozok egy kicsit a gépen. Ha történik valami, mondjuk X.Y. hív, akkor újra írok.
2011.04.01.
2011 április 2. | Szerző: xanteen
Szia Újdonsült Naplóm!
Hát az április első napja valóban “jól” megtréfált! Csak épp nevetőgörcsöt nem kaptam! Mivel ismételten lebuktam a férjem előtt…no nem kell rosszra gondolni!…
Csupán a sok ideg miatt elfüstöltem egy büdös cigit. Persze-persze, gonolhatnád, hogy ez nem olllllyan vész, de tévedsz! Már annyiszor letettem, de mindig lesz olyan nap/remélhetőleg nem napok/, amikor kívánom! Nem hiszem el!!!Ez miatt az én Drágám nem szól hozzám. Igaz nem is balhézott olyan nagyon. Bár azóta nem is találkoztunk. Szóval ez nem volt túl jó kezdet a hétvégénkhez. Pedig a Kicsit visszük a mamához, így kettesben jól is alakulhatott volna az este. Nos ennek most lőttek.
Ez volt a valóság.
Most pedig az álomvilág:
Csodálatos pénteki nap, amikor nem kellett dolgoznom, nem kellett idegeskednem, a gyerekmmel játszottam egész nap, majd elmentem fodrászhoz, hazajöttem, a férjem itthon várt a lányommal, és együtt pihentünk, bohóckodtunk,megfürdettük a Kicsit és összebújva aludtunk el nagy nyugalomban.
Ez helyett a valóság:
Délben rohantam dolgozni, ezer munkám, papírok, emberek, rohanás, zárás, fodrász, “nyugi cigi”, rohanás haza. Férjem pedig meglep, hogy itthon van, vita, gyerek megjön, férjem elmegy, stresszes este, gyerek alszik, én idegben tévézek, nem tudok elaludni.
Este 10 óra, férjem jön haza, nem szólunk, elalszunk.
Ma reggel elmegy 6 után, én kelek, stresszes reggel, füstölés helyett pedig megírom az első naplóm.
Ezúton megfogadom, hogy bűzös csík helyett inkább kiírom magamból a problémáim, örömeim. Ez sokkal egészségesebb.
Ezúton üdvözöllek naplóm! Viszlát büdös fehér csík!
Lenni vagy nem lenni-avagy szex vagy nem szex
2011 július 28. | Szerző: xanteen
Már jó ideje nem írtam, mert tulajdonképpen, amiért elkezdetem írni, és amiről gondoltam, hogy majd szó lesz benne, hát csak azok nem valósultak meg. Azért kezdtem el írni, hogy ne cigizzek—nem jött be (néha most is kell), és arról szerettem volna írni, hogy milyen fantasztikus is az életem, ha nem is minden álomszerűen történik…hát ez sem jött be.
A férjemmel teljesen rendben vagyunk, éldegélünk, neveljük -bocs, nevelem a kislányomat, szex havi 1-2-re redukálódott mostanra, szóval enyhén szólva rém unalmas a házaséletünk.
Ellenben X-szel kezd egyre izgalmasabbá válni, bár néha borzasztóan vissza tud rántani a földre. Kb.3 hete is átjött hozzánk, hogy dumálgassunk, meg ebédeljen nálam valamit. A kicsi pont aludt (szerintem direkt akkor jön, amikor tudja, hogy alvás idő van), így tök sokat beszélgettünk. Én már megőrülök, hogy csak nézem, de nem érhetek hozzá…miközben beszélt arra gondoltam : “Mindjárt ráugrok, a szája…a keze…ááááá….nem bííííírom!” Na nagy nehezen abbahagyta kínzásom, vagyis indulni készült.Szuper..megint 2 puszi és pá. Ez így is volt, azzal a különbséggel, hogy megkérdezte lesz-e legközelebb deszert…naná, hogy felkaptam a fejem és lecsaptam a feldobott labdát: “Nem az a kérdés, lesz-e, hanem hogy bele mersz-e harapni?” Nevetett, enyhén szólva érthető voltam, és neki ez tetszett. Azzal elment.
Rögtön elszívtam egy cigit, majd főztem egy kávét és közben szidtam magam, hogy hogy lehetek ennyire idióta, hogy nem estem neki. Legszívesebben írtam volna neki, már épp kézbe vettem a mobilom, amikor látom kaptam egy sms-t: “Legközelebb, ha kérhetem egy kivágottabb felsőbe legyél, vagy anélkül, mert zavarja a szemem…Mi lesz a desszert drágám?”——EZT NEM HISZEM EL!!!! Végre! Igazam volt! Tudtam, hogy vonzódik ő is hozzám!!! Erre a válaszom: “…Én a kivágottabbra szavazok, de a desszert az lesz, amit te szeretnél, mert azt szerintem tudod, hogy én mit szeretnék…drágám.” Ő:”…”—–ezt inkább nem írom le, hogy mit csinálna velem, de a végén ezt írta: …lekapjuk a felsőd…mindjárt visszafordulok.Én: „Fordulj vissza! Most!…Elkéstél, de legközelebb itt folytatjuk, csak akkor a desszerttel kezdjük.”—-Ő: „Még szép. De marad hely az ebédnek is drágám?”—Én: „Nem az miatt aggódnék, hogy marad-e hely, hanem az idő miatt: vagy marad rá idő vagy nem! J „
Hát akkor kellett volna visszafordulnia! De nem tette. ahogy én sem léptem azóta sem. Ennyiben maradtunk, mert a legközelebbi hívása olyan fagyos volt, hogy inkább nem hozakodtam elő a desszerttel. Ezzel hívott fel: „Helló, figyelj, nem tudod hol van valami jó kajálda a izé aaa XII. kerületben, mert épp úton vagyok és majd éhen halok.”……A magamban kigondolt válaszom nem lenne túl szalonképes, úgyhogy visszafogtam magam. Egyébként mi a fenét hittem?! Szóval ebből kifolyólag hagytam az egészet. És hagyom is.
Azon a héten nem is találkoztunk, csak telefonon beszéltünk, a következő héten átjött, de szó sem esett sem a desszertről, sem az smseinkről. Ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk: ülünk egymással szemben, beszélgetünk, én égek a vágytól, de nem lépek, ő a rám vetett pillantásaiból látva ég a vágytól, de nem lép, majd 2 puszi és pá.
Oldal ajánlása emailben
X